Képzeljük el egy várost, amely felé pusztító erejű vihar közeleg. Ha a város időben kap figyelmeztetést a meteorológiai szolgálattól, ha kiépíti és karban tartja az esővíz elvezető- és gyűjtő infrastruktúrát, ha rendszeresen ellenőrzi az oszlopok és villanyvezetékek állapotát, és nem utolsó sorban tájékoztatja a lakosságot arról, hogy mi a teendő havária esetén, akkor nagy valószínűséggel elkerülhetők a súlyosabb anyagi károk. Ha viszont mindezeket nem teszi meg, akkor szinte biztos az anyagi kár és még akár emberéletek is veszélybe kerülhetnek.
A fenti képzeletbeli példa rámutat, hogy valójában nem a vihar erejétől függ a keletkezett kár, hanem a felkészültség mértékétől. Ugyanez igaz a klímavédelemre is. Magyarország a világ összes üvegházhatású-gáz kibocsátásának egy tized százalékát adja, így belátható, hogy akármilyen ambiciózus intézkedést hozunk, sajnos nem tudjuk befolyásolni a globális folyamatokat. Budapest sem képes eloszlatni a „közelgő vihart”. Kis kibocsátóként ez nem is feladatunk. Mindezek ellenére egyáltalán nem vagyunk tehetetlenek.
A hazai klímastratégiának a szupranacionális szervezetek által erőltetett kibocsátáscsökkentési verseny helyett a megfelelő alkalmazkodási stratégiák alkalmazását kell előtérbe helyeznie, melyekkel meg tudjuk őrizni a ránk bízott természetes és épített környezetet.
A klímaváltozás és az időjárási szélsőségek gyakoribbá válása egészen más – és gyakran súlyosabb – hatással van a városi lakosságra, mint a vidéken élőkre. A problémák városról városra eltérőek lehetnek, vannak azonban bizonyos jelenségek, melyek szinte minden nagyobb várost érinthetnek, így olyan univerzálisan alkalmazható várostervezési technikák is kialakultak, melyek a világ minden pontján javíthatják a városban lakók életkörülményeit és jóllétét. Ezen eljárások hasznosságának megértéséhez fontos felmérnünk, hogy milyen kihívások elé állítja a városokat a klímaváltozás.
Az egyik legjelentősebb ilyen kihívás a városi hősziget jelenség. A városokban uralkodónak számító beton- tégla- és aszfaltfelületek az elnyelt hő nagy részét visszasugározzák, ami azt eredményezi, hogy egy közepes méretű városban akár 5-8 Celsius fokkal is magasabb lehet a napi maximum hőmérséklet, mint a környező vidéki területeken. A helyzet még fenyegetőbb, ha az éjszakai hőmérsékletet nézzük: mivel a városi betontömeg a napközben elnyelt hő jórészét éjszaka sugározza ki, a későesti és éjjeli órákban akár 8-10 fokkal is melegebb lehet a városokban, mint azok környezetében.